Szafari utazás

[LAP TETEJÉRE]

A szavanna élővilága

 

[LAP TETEJÉRE]

Növények

 

Az erdős szavanna ott alakul ki, ahol a száraz évszak már 6–8 hónap, de az éves csapadék eléri a 900–1000 mm-t. Erdeje összefüggő, de lombkoronaszintjük alig zár. Sok a tisztás. A legtöbb fa csak 4–8 m magas, még a legmagasabbak sem érik el a 40 métert. A törzsük gyakran görbe, a koronájuk ernyős (lapos, laza), a kérgük durva. A levélzet félörökzöld, kemény; különösen gyakoriak pálmafajok és pillangósvirágúak (Fabaceae). Ahogy a csapadék mennyisége 500–1000 mm-re csökken és a száraz időszak már 7–10 hónapig tart, elmaradnak a facsoportok, és a fűből már csak magányos fák emelkednek ki. A füves szavannákon csupán a folyókat kísérik ártéri erdők. A füves szavanna erdőfoltjainak, ligeteinek leggyakoribb fái valamennyi földrészen az akácia fajok (Acacia spp.). Az afrikai szavannára jellemzőek az elszórtan álló, gyakran magányos majomkenyérfák (baobab, Adansonia digitata). Az örökzöld fák teljesen hiányoznak. A füves szavanna szinte sosem erdősül be. Átmenete az erdős szavanna felé a nyílt lombkoronájú, ligeterdős társulás. A füves szavanna uralkodó növényei a különböző lágyszárúak, főleg a fűfélék (Poaceae). A száraz szavanna (trópusi tövisszavanna, bozóterdő) olyankor jelenik meg, amikor a száraz időszak 8-10 hónapos és a talaj gyakran sekély – a leggyakrabban mészkő alapkőzeten. A bokrok között pozsgás növények tűnnek fel.

 

[LAP TETEJÉRE]

Állatok

Az afrikai szavanna a legfajgazdagabb; füves térségei rengeteg növényevő emlőst tartanak el. Az ázsiai szavanna állatvilága általában jóval szegényesebb; a dél-amerikai szavannán csak nagy testű emlősből van jóval kevesebb. Az erdős szavannára a nagy testű patások, a bokros és füves szavannára az antilopok, gazellák jellemzőek. Főleg az erdős szavannákon gyakoriak a majmok. A növényevőkre főleg macskaféle ragadozók vadásznak.

Oroszlán

Az oroszlán az egyik legnagyobb termetű macskaféle ragadozó. Jellemző rá az ivari dimorfizmus, amely a testméretben is megmutatkozik: hímek jóval nagyobbak lehetnek, mint a nőstények. Testhossza 140-250 cm, melyhez 60-100 cm-es farok kapcsolódik. Marmagassága 110-120 cm lehet. A hímek testsúlya 150-250 kg (az eddigi legnehezebb oroszlán 272 kg volt), a nőstényeké 120-185 kg. Szőrzete többnyire világos barnás színezetű, farka végén, valamint esetenként a mellső végtag könyökén sötétebb, barna vagy fekete bojttal. A hímek arcát sörény keretezi, melynek színezete változatos lehet: az egészen világos sárgásbarnától a csaknem feketéig változhat; a sörény színe egyébként a kor előrehaladtával is sötétedhet. Az oroszlánok ragadozók. A csoportokban a nőstények feladata a vadászat. A zsákmányállataik között elsősorban a területükön élő nagypatások szerepelnek: zebrák, antilopok, de akár kafferbivalyokat vagy fiatal zsiráfokat is elejthetnek. Ha hosszabb ideig nem tudnak nagyobb prédát zsákmányolni, akkor megeszik a dögöt is, valamint madarakat, hüllőket, kétéltűeket, halakat vagy éppen a strucctojást.

Zsiráf

A zsiráf a világ legmagasabb állata: a bikák szarvainak csúcsa akár 5,7 méterre is lehet a talaj felett, marmagasságuk pedig 3,3 méter. Mindez a rendkívül hosszú – de a többi emlőshöz hasonlóan csupán 7 csigolyából álló –, majdnem 2,5 méteres nyakának és hosszú lábainak köszönhető. A zsiráf fara látványosan alacsonyabb a maránál, vérszívók elleni legyezőként szolgáló, fekete pamacsban végződő farka 75 centiméter és 1 méter között mozog. Nyelve is rendkívül hosszú, mintegy 45 centiméteres: az ügyes eszköz a zsiráf számára is magas falatok megragadására és letépésére kiválóan alkalmas. A faj nappali életmódot folytat, de csak a hűvösebb reggeli és esti órákban aktív, ilyenkor táplálkozik és iszik. Éjszaka többnyire állva, de olykor fekve, fejét mindig az egyik hátsó lábán nyugtatva alszik, amikor nyaka szép ívet alkot. A nappal meleg óráit kérődzéssel töltik. A zsiráfok társas állatok, de kislétszámú, átlagosan 10–20 egyedet számláló csordái meglehetősen lazák és instabilok, és összetételük is igen vegyes lehet nem és kor alapján. Emellett magányos állatokkal is találkozhatunk.

Zebra

Közép- és Dél-Afrikában őshonosak. Legjellegzetesebb ismertetőjegyük a fekete-fehér csíkos mintázat. Ezek a fejen, a nyakon és a törzsön függőlegesek, míg az állat farán és lábain vízszintesek. A zoológusok szerint a csíkok az álcázást szolgálják. Ez többféleképpen is elképzelhető. A csíkok segíthetnek a zebrának elrejtőzni a fűben. Elsőre ez nem hangzik hihetőnek, hiszen a fű nem fekete-fehér, de mégis van értelme, hiszen a zebra elsődleges ragadozója, az oroszlán színvak. Egy magas fűben álló, mozdulatlan zebra gyakorlatilag észrevehetetlen egy oroszlán számára. Viszont a zebrák többnyire ménesekben járnak, és ritkán magányosak, az álcázás másik módja a ragadozó összezavarása: néhány szorosan egymás mellett álló vagy mozgó zebra az oroszlán szemében egyetlen, jókora állatnak tűnik, így nehezebben tud kiszemelni magának egyetlen áldozatot.

Strucc

A strucc a ma élő legnagyobb madár a Földön. A hímek magassága 2,1-2,9 m, testtömegük 100-150 kg, a nőstények 1,7-1,9 m magasra és 90-110 kg súlyúra nőnek. Testméretükön kívül tollazatukban is különböznek a nemek: a hímek tollazata fekete, a szárnyon és farkon fehér tollakkal, míg a nőstények egyszínű szürkésbarna tollazatot viselnek. A fiatal egyedek mindkét nem esetében a nőstényhez hasonló tollruhát viselnek, mely kíváló álcázást biztosít számukra. Hosszú nyakuk és erős lábuk csupasz, a hímek bőre rózsaszínes, a nőstényeké szürkés. Fejük kicsi, nagy szemekkel. Lábaikon két-két ujjat viselnek. Repülni nem tud, azonban a leggyorsabban futó madár, akár a 60 km/h-s sebességet is elérheti. Erős lábuknak védekezéskor is nagy hasznát veszik, melyekkel hatalmasat tudnak rúgni. Elsősorban növényevő, hajtásokat, leveleket, virágokat, magvakat fogyaszt. Néha azonban kisebb állatokat is fogyaszt, a sáskákat kifejezetten szívesen fogyasztja. Hosszabb ideig is kibírja víz nélkül.

Elefánt

Az afrikai elefánt a legnagyobb szárazföldi állat. A bikák jóval nagyobbak, mint a tehenek: a hímek magassága közel 4 méteres is lehet, míg a nőstények általában 3 méter magasra nőnek. A kifejlett állatok testtömege mintegy 3.600 kg-tól akár 6.000 kg-ig is terjedhet, általában 4,5 tonna körüli. Felső metszőfoguk agyarrá módosul, mely életük végéig növekszik, így akár 2 méternél hosszabbra is megnőhet. Legjellegzetesebb szervük - melyről a rendszertani nevüket is kapták - az ormány, amely az orr és a felső ajak összenövésével és megnyúlásával keletkezett. Gazdag ideg és izomállománnyal rendelkezik, így igen mozgékony és erős szerv: akár 250 kg-os terhet is fel tudnak vele emelni. Az elefántok kizárólagos növényevők, füvet, leveleket, gyökeret, és gyümölcsöket fogyasztanak. Egy egyed naponta akár 100-300 kg élelmet is elfogyaszt, valamint közel 200 liter vizet iszik. A gyökereket és gumókat agyaruk segítségével ássák ki a talajból.

Nílusi krokodil

 

A nílusi krokodil legnagyobb méretéről eltérőek a vélemények, egyes források szerint 6 m-es maximális hosszúságot érhet el, míg a merészebbek akár 9 m hosszúságot mondanak. Általában azonban 5 m-nél hosszabbra nem nő meg. A legnagyobb egyedek súlya azonban megközelítheti az egy tonnát is. Alapszíne sötét olajzöld, a fiatalok valamivel világosabbak, sötétebb mintázattal. A krokodilok alapvetően mindent megesznek, amit tudnak. Zsákmányukat a méretük határozza meg. A fiatalok eleinte vízi gerinctelenekkel táplálkoznak, de hamarosan áttérnek a kisebb gerincesek (halak, kétéltűek, hüllők) fogyasztására. A kifejlett állatok nagytestű emlősöket is zsákmányul ejtenek: antilopokat, zebrákat, fiatal vízilovakat, de akár nagymacskákat is sőt, néha embert is zsákmányolhatnak. Táplálékuk nagy részét azonban még ekkor is halak és egyéb kisebb gerincesek képezik. Gyakran előfordul, hogy csapatosan vadásznak.

Kafferbivaly

A tulkok nemzetségének (Bovini) egyetlen Afrikában élő képviselője. Megtalálható Etiópiában, Szomáliában, Zambiában, Zimbabwében, Namíbiában, Botswanában, Mozambikban, Dél-Afrikában, Kenyában és Tanzániában. A kafferbivaly a nyílt szavannától a sűrű bozótosokig előfordul és, ha kedve tartja olykor dagonyázik is. Akár az 1,7 méteres magasságot, a 3 méteres hosszúságot és az 1000 kilogrammos súlyt is elérheti. Átlagosan egy kifejlett hím marmagassága 1,5 méter és súlya 680 kg, míg a nőstény 10 – 15 cm-rel kisebb és súlya 500 – 600 kg között van. Rendkívül erős élőlény, mely még egy oroszlán falkát is tiszteletre kényszerít, ha keresztezi útját. Az embereken kívül csak kevés természetes ellensége van és képes megvédeni magát (és olykor meg is ölni) az oroszlánoktól. Az oroszlánok esetenként megölik és megeszik a bivalyokat, ám általában sok oroszlán kell egyetlen felnőtt példány leterítéséhez; leginkább a sérült vagy idős egyedeket sikerül megölni.

Szurikáta

Kicsinyke állat, testhossza 30 cm, farka 20-24 cm hosszú is lehet, tömege az 1 kg-ot is elérheti. Szőrzete általában barnásszürke, néhol vörösesbarna, a hasoldalon pedig világosszürke. A farok vége feketés-sötétbarna színű. Mivel élőhelyén nemigen talál olyan sűrű növényzetet, hogy elbújjon a ragadozók elől, föld alatti járatokban él. Egy-egy kolónia akár harminc egyedből is állhat, s e kolónián belül egyfajta "munkamegosztás" uralkodik. Amíg a kolónia nagyobbik fele táplálkozik, vagy éppen pihen, néhányan két lábra állva figyelnek, s amikor ragadozó közeledik, vészjelekkel figyelmeztetik a csoport többi tagját. Nappali állatok, s jellemzőjük, hogy az üregük környezetében, egy néhány száz méter sugarú körön belül szinte minden táplálékforrást hasznosítanak, legyen az zsenge hatás, gumó vagy gyökér, esetleg aprócska állat. Néha még a skorpiót is megeszik. Amikor a kolónia felségterületén az élelemforrások kimerülnek, az egész csoport felkerekedik és új otthon után néz. A szurikáták esetenként földimókusokkal (Geosciurus) is együtt élnek. 

Víziló

Nagytestű, mintegy 3,5 m hosszú és átlagosan 3200 kg testtömegű állat. A legnagyobb példány, amelyről hiteles adatok állnak rendelkezésre, a Londoni Állatkertben élt, tömege 4800 kg volt. Teste csaknem teljesen csupasz, de a farok végén egyfajta szőrbojt figyelhető meg és erős szőrszálakat találunk a szájnyílás környékén is. Hatalmas szájában több fog is agyarrá módosult, amelyek nem ritkán 25-30 cm hosszúra is megnőhetnek. A nílusi víziló teste messzemenően alkalmazkodott a vízi életmódhoz. Szeme és orrnyílásai a fej tetejére tolódtak, így nem kell kiemelni fejét a vízből, ha levegőt akar venni, vagy körül akar nézni. Ormótlan nagy teste is a vízi életmóddal van kapcsolatban, ugyanis a nagy tömeghez kellően nagy térfogat, vízkiszorítás is szükséges annak érdekében, hogy az állat fajsúlya a vízbe merülve ne legyen túlságosan nagy. Ormótlan teste miatt első látásra lomhának tűnhet, valójában azonban még a szárazföldön is igen gyors mozgásra képes, ha erre szükség van. Neve ellenére nem a lovakkal, hanem a sertésfélékkel van közelebbi rokonságban. Erre utal a vízilóbikák jellegzetes, röfögésre emlékeztető hangja is.

 

[LAP TETEJÉRE]